Aztán elmúlt a lelkesedés és a lendület.

 

A kiállításon, legalábbis amerre a mi picinyke standunk volt, általában csak lézengtek az emberek, és szinte kizárólag azok – tisztelet a kivételnek!! – akik valamely ingyen kapható, elvihető tárgyért, úgy, mint: naptár, toll, zászló, matrica, bármi csak ingyen legyen felkiáltással!! – jöttek.

 

Szó nélkül belemarkoltak a sós mogyoróba vagy éppen a teasüteménybe, amelyet a standunkon a Partnereinknek tettünk ki, volt, aki azért egy bocsánatkérő mosolyt elengedett, de a többsége még azt sem: mintha teljesen természetes lenne, mintha csak otthon vagy a vendégségben venne a kitett snackből. Elhűlve néztem. Azon gondolkodtam, üdítőt ne adjak mellé?!

 

Első nap még felháborodtam, második nap már csendben tűrtem, harmadik nap pedig már én mondtam, mikor láttam a szándékot: tessék, csak tessék!!! Persze, semmi gond, Magukért tettük ki!!! Persze, vegyenek, semmi baj!! Volt aki teljesen komolyan vette…

 

Úristen, hol vagyok??? Anyukám, haza akarok menni!!!!

 

Ezek jutottak eszembe. De persze hősiesen csináltuk a lányokkal tovább. A semmittevést. Mert nem volt mit. Kevés látogatónak tűnt, az is mintha csak az utcáról esett volna be. Fogalmuk sem volt mi ez itt, nekem úgy tűnt.

Lehet, hogy minden a mi hibánk volt, de az igaz, hogy a 2*2 méteres, miniatűr standunkat nem cicomáztuk fel, nem voltak hatalmas neoncsövek, egetverő cégreklámok, harsogó színek.

Biztosan, az eredményt látva.

Többen kérdezték, hol a gép? Amin gyártunk?

 

Lehet, hogy tényleg ki kellett volna vinnem a digitális gépemet, a komplett irodai infrastruktúrával, a szervert a többszáz gigányi adatunkkal, a vágógépet, a munkáinkat, és mint egy kirakatban, ott kellett volna dolgozni? Akkor elhiszik, hogy tudunk nyomtatni?

 

Bár néhány négyzetméteren nehéz lett volna megoldani… Így hát nem is voltunk túl érdekesek.

 

A kérdések semmitmondóak voltak: mit csinálnak maguk?!

 

Nem tudtam, sírjak vagy nevessek.

 

Egyedüli, de számomra hallatlan pozitívuma volt a kiállításnak, hogy tudtunk olyan szakmabeli cégekkel, partnerekkel, beszállítókkal találkozni, beszélgetni, akikkel nincs idő ilyesmire a napi feladataink végzése közben. Több papíros céggel is sikerült személyesen találkozni, tárgyalni, akikkel eddig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Jók ezek a személyes találkozások! Igenis kell, mindig megállapítom magamban, de gondolom ezzel nagyon sokan így vagyunk.

 

Canon, Xerox gépbemutatót láttam (azon kívül volt még persze rengeteg más), kihozták a gyártók a legújabb gépeiket, legmodernebb megoldásaikat, mindent meg lehetett nézni, érinteni, kipróbálni.

 

A Papyrus Hungária ismét megrendezte a mára már szokásossá vált Digitális Napját, ezúttal itt, a kiállítás keretén belül, és egy nagyon jópofa rendezvény kerekedett ki belőle: szakmai tájékoztatást kaptunk, állófogadás volt és (gyermekeim legnagyobb örömére) távirányítós autókkal és helikopterekkel lehetett versenyezni! Sőt, még játékgépeket is beállítottak a terembe a kicsik és nagyok örömére.

 

Ha belegondolok, igazából arrafelé voltak a látogatók, ahol az impozáns gépek, a nagyformátumú nyomtatók, az izgalmasabb dolgok voltak: szép színes nyomatok folytak ki belőlük, mindenhol éppen dolgoztak a gépeken, a gyártók nagyon prezentáltak és szebbnél szebb plakátok készültek. Amerre lépett a látogató, már a padló is a stand részét képezte, a padlógrafika szinte mágnesként vonzotta az embert a céghez.

 

Úgy érzem, a hasonló kiállítások a termékeket, alapanyagokat, vagy gépeket, szoftvereket, komplett megoldás rendszereket kínáló cégeknek, gyártóknak kedveznek, amikor a kipróbálást követően szinte azonnal el lehet adni a terméket, adható termékminta, próba.

 

Utóirat:

Éppen most jött meg mélen a Sign Reklámdekorációs Magazin hírlevele a Kiállítással kapcsolatosan, ebből idézek:

 

Lehet, hogy nyomtatót, gépet vagy berendezéseket, esetleg papírt, festéket, fóliát vagy egyéb alapanyagot kellene árulnunk???

De ahhoz nem értünk.

 

Nem adok el olyat, amihez nem értek.

Így egy ilyen kis szolgáltató cég maradjon a fenekén, dolgozzon szép szorgalmasan, szolgálja ki az Ügyfeleit, és nyomuljon a weben.

Ilyen, kizárólag ügyfélközpontú és nem látványos szolgáltatással (mint a mienk) amit csinálni és nem mutogatni kell, inkább ne menjen az ember kiállításra. Ez nem egy darab valami, ezt nem lehet (vagy csak nehezebb) kiállításon  „eladni”.

 

Fontos megjegyeznem, hogy fenti írás maximálisan saját komment és mint olyan, utalhat másokétól eltérő véleményt tükröző látásmódra, valamint –akár- hiányos ismeretekre, avagy a nem megfelelő felkészültségre.

Nem vagyok marketing- és reklámguru, sem milliárdos vállalkozózseni, csak egyszerű „munkás” cégvezető.