De mivel igen kommunikatív lény vagyok, bevallom, kikívánkozik belőlem a csalódottság, a tehetetlenség és a mai magyar valóság miatti veszteség érzése. Biztosan lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni, akik nem így látták, és épp ezért nem így vélekednének egy rangos eseményről. Vagy nem ezeket a szempontokat tartják fontosak, amiket én. Mindenkinek szíve-joga megítélni egy-egy történést, így elöljáróban mindenképpen hadd jegyezzem meg, saját, privát véleményről van szó, és mivelhogy szabad országban élünk, élnék a szólás szabadságával.

 

Megjegyezném, NEM a kiállításról, magáról, illetve a megszervezéséről, helyszínről, avagy a minőségéről értekeznék! Apróságoktól eltekintve a szervezés, - számomra- jól vizsgázott. A helyszínválasztás tökéletes, a SYMA csarnok pont erre való, nincs is mit magyarázni különösebben ezen.

Egy aprócska megjegyzés: nagyon hideg volt!!! Majd megfagytunk.

 

Azzal kezdeném, hogy világ életemben valahogy idegenkedtem az ilyen jellegű kiállításoktól, magánemberként is és cégvezetőként is. Magánemberként az a hangulattalan, mindig egyen kiállítási atmoszféra taszított, ami általában jellemzi ezeket a szakmai kiállításokat: neonfények, sokszor jellegtelen standok, szórólapokat kéretlenül kézbenyomó hoszteszek. Túl nyájas kiállítók, akik valójában csak rám akarják tukmálni a kínálatukban szereplő bármelyik terméket, de különben egyáltalán nem érdekli őket az én igényem, mert nyűgösek, hogy ott kell lenniük, kötelező, pedig mindenki tudja, nem igazán éri meg, stb.

Ugyan voltam pár nagyon jól sikerült kiállításon is, de mégis, bennem ezek az érzések maradtak meg. Cégvezetőként, - hangsúlyozom - egy kis cég vezetőjeként, nem láttam értelmét a szakmai megjelenésnek, hiszen rengeteg pénz, idő, ami valószínűleg sosem térül meg, és hát költségvetésünk szűkössége folytán úgysem tudok olyan nagyot virítani, mint más, nagyobb, tőkeerősebb konkurens. Mégis úgy gondoltam, egyszer majd kipróbálom. És lám: a Digital Expon (köszönet az ötletért amúgy!) lehetőséget biztosítottak a hasonló, kiállítást még nem járt cégeknek, ún. kapacitáló standokon történő bemutatkozásra, csekély díjazás fejében, így én is azt gondoltam: mi bajunk lehet? Menjünk!

 

A szervezéstől, lebonyolítástól kicsit idegenkedtem, féltem, nem tudtam mit és hogyan kell csinálni, éppen ezért óhatatlanul vétettem is pár szarvashibát, de tanultam belőle. Azt nem mondhatom nagyképűen, hogy tudom, hogyan kell csinálni, csak azt, hogy tudom már, legközelebb mire kellene jobban odafigyelni, mire érdemes és mire nem költeni, időt és energiát áldozni.

 

Szóval kitaláltam, hogy megyünk, mindenki nagyon lelkes volt, vártuk, vajon mi lesz.